Hogyan foglalná össze az új „Természettudomány” tantárgy lényegét a 7. és 8. osztályban?
Nem olyan széles körben ismert tény, hogy bizonyos feltételek együttes teljesülése mellett már korábban is lehetőség volt e tantárgy bevezetésére a köznevelés ezen szakaszában. Az igazi változást azonban a NAT2020 bevezetése hozta el azzal, hogy először emelte ki ennek a megoldásnak az általánosabb alkalmazhatóságát. A 7-8. évfolyamon bevezetett Természettudomány tantárgy lényege, hogy a felső tagozatos biológia, fizika és kémia kerettantervi ismereteit bizonyos mélységig integrálja, vagyis a diszciplináris tudáselemek egyetlen tantárgyon belül, egymással összefüggésben jelennek meg. Ennek az egyik legnagyobb előnye, hogy a tanulókban erősebben alakulhat ki a természettudományos rendszerszemlélet.
Mi indokolta ennek a tantárgynak a bevezetését?
A jogalkotó döntését minden bizonnyal több tényező is befolyásolta. Oktatáskutatói körökben általánosan elfogadott nézet, hogy a diszciplináris bontás – vagyis a biológia, fizika és kémia önálló tantárgyként történő bevezetése – 12-13 éves korban még korainak tekinthető. A tapasztalatok szerint ebben az életkorban a tanulók még lényegesen könnyebben értelmezik az eleve összetartozó és úgy is átadott természettudományos ismereteket, mint amikor azokat különálló tantárgyakból kell később „összerakniuk” egy egységes képpé. Ezt a megközelítést a nemzetközi mérések eredményei is alátámasztják: azon országok tanulói teljesítenek jobban a természettudományos problémák megoldásában, ahol a diszciplínákra történő bontás csak a tanulmányok egy későbbi szakaszában kezdődik.
A tantárgy bevezetését, ha nem is indokolta, de mindenképpen segítette az a sajnálatos tendencia is, hogy kisebb iskolák egyre nehezebben képesek a diszciplináris képzések szakos ellátottságát biztosítani. A Természettudomány tantárgy oktatását ezzel szemben bármely természettudományos végzettségű tanár végezheti, ami nagyobb rugalmasságot biztosít az intézményvezetőknek a tantárgyfelosztás és az órarend kialakításában. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy nagyobb számú óraadó alkalmazása sok esetben merevvé teszi az órarendet, ráadásul ezek a pedagógusok jellemzően kevésbé tudnak bekapcsolódni az iskola mindennapi életébe és a tanórán kívüli feladatokba.
Milyen tanítási módszereket javasol a pedagógusoknak?
Bár a NAT2020 hangsúlyozza a tanulói aktivitás fontosságát, a hazai pedagógustársadalom inkább ahhoz szokott, hogy az előírt tananyagot „leadja”, nem pedig ahhoz, hogy valóban átadja. A kettő azonban nem ugyanaz. Az előbbi elsősorban frontális oktatást jelent: így gyorsan lehet haladni, de a hatékonysága korlátozott. Gyakori példa, hogy valaki még felnőttként is emlékszik arra, hogy tanult a kovalens kötésről, de azt már nem tudja megmondani, mire jó, vagy mi a jelentősége a mindennapi életben. Az ismerethalmaz leadása pont erről szól.
Ezzel szemben lényegesen időigényesebb, ha a pedagógus a tanulókkal közösen fedezi fel, hogy az egyes ismeretek hogyan befolyásolják a hétköznapi életünket. Bár időigényesebb módszer, a hatékonysága sokkal jelentősebb. Ehhez azonban pedagógusként meg kell tanulnunk priorizálni az ismereteket. Fontos kiemelni – és erről sokan nem feltétlenül tudnak –, hogy a NAT2020 lehetőséget ad arra, hogy bizonyos tartalmak kisebb hangsúlyt kapjanak. Ez pedig teret nyithat az aktív tanulási formák előtt, még a szűkös órakeretek között is. Vagyis lehet, sőt, kifejezetten fontos lenne rendszeresen kisebb-nagyobb projektekkel színesíteni a tanulási folyamatot. A tanuló eközben aktív szereplővé válik, ismeretei erősebben rögzülnek. Gondoljunk csak bele: elolvashatunk egy csomó könyvet, vagy meghallgathatunk sok-sok előadást arról, hogyan kell úszni, de vízbe ugrás nélkül sosem fogunk megtanulni.
Mennyire épít a tantárgy a kísérletezésre és a gyakorlati tevékenységre?
Alapvetően nagyban épít rájuk – a három természettudományos tárgy kerettanterve is számos ilyen javaslatot tartalmaz –, de feltétlenül fontos a mértékletesség. Nagyon sok egyszerű kísérlet valósítható meg demonstrációs és tanulókísérletes formában is, de ezek közül mindig a céloknak és lehetőségeknek megfelelően célszerű választani. A gyakorlati úton történő megtapasztalás csak akkor hasznosul igazán, ha kapcsolódik a mindennapi életünkhöz, és erre a kapcsolatra a tanulóval közösen, őt bizonyos szinten irányítva történik a ráeszmélés. Ellenkező esetben a kísérletezés könnyen puszta látványelemmé válhat: motiváló ugyan, de nem feltétlenül vezet mélyebb megértéshez vagy tartós tudásépítéshez.
Hogyan lehet bevonni azokat a diákokat, akik kevésbé érdeklődnek a természettudományok iránt?
Olyan vélhetően sosem lesz, hogy minden tanuló rajongani fog a természettudományokért. Különbözőek vagyunk, de igazából ettől is szép a világunk. Nemzetközi mérések ugyanakkor azt mutatják, hogy míg a hazai köznevelésben résztvevő tanulók nagyobb arányban tartják unalmasnak és túl nehéznek ezeket a tantárgyakat, addig azon oktatási rendszerekben, ahol nagyobb hangsúlyt kap a tanulói aktivitás, sokkal kedvezőbb attitűd figyelhető meg. Vagyis a feladatunk elég világos: be kell vonni a tanulókat a tanulás folyamatába. Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, hogy a fókuszt a „leadásról” az „átadásra” helyezzük. Azzal, hogy lehetővé tesszük tanulóink számára, hogy tevékenyen részt vegyenek az ismeretszerzésben, még azok is könnyebben bevonhatók, akik kevésbé érdeklődnek a természettudományok iránt. Márpedig, ha a mostani 3-4 helyett 10-12 aktív tanuló lesz egy 30 fős osztályban, akkor már nyertünk. Persze ez sem sok, de sokkal több.
Milyen készségeket fejleszt leginkább ez a tantárgy?
Azzal, hogy a tantárgyhoz készült tankönyv kifejezetten épít a felfedező tanulásra, leginkább a rendszerszemlélet fejlődése várható. Ha a tanulási folyamatot kisebb-nagyobb tanulói projektek is kiegészítik, akkor számos további készség is fejlődik: az együttműködés, a tudományos tervezés és megvalósítás képessége, valamint a kritikus gondolkodás. Emellett erősödnek a vállalkozói, az anyanyelvi és a digitális készségek is. Ezek a kompetenciák ma már sok szempontból fontosabbak a munkaerőpiacon, mint a pusztán lexikális, széles körű ismeretek megléte.
Ön szerint milyen lesz ennek a tantárgynak a hosszú távú hatása az oktatásra?
Egyetlen tantárgynak sajnos nem feltétlenül lesz jelentős hatása. Egy hetedikes tanuló mindössze 4 tanóra erejéig találkozik ezzel a tantárggyal a heti 28-30 órájában. Ha a többi tantárgy esetében nem történik meg a szemléletváltás, vagyis nem helyeződik át a hangsúly a tanulói megismerésre, akkor ennek a tantárgynak a hatása is korlátozott marad. Ugyanakkor hiszem, hogy fáklyaként szolgálhat, megmutathatja, hogy a tanuló képes a szükséges ismereteket – megfelelő tanári irányítás mellett – önállóan is elsajátítani, és az így szerzett ismeretek tartósabban és hatékonyabban hasznosulnak.
