Kornis Gyula (1885. december 22.–1958. április 17.) a 20. századi magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja volt: filozófus, pedagógus, egyetemi tanár és kultúrpolitikus. Piarista szerzetesként indult pályája, majd a budapesti egyetemen szerzett diplomát, később pedig a pozsonyi és a budapesti tudományegyetemen tanított.
Gondolkodásának középpontjában a nevelés, a nemzeti kultúra és az erkölcsi felelősség kérdése állt. Meggyőződése szerint az oktatás nem pusztán ismeretátadás, hanem a személyiség és a közösség formálásának eszköze. Munkáiban a filozófiát, a pszichológiát és a pedagógiát kapcsolta össze, hangsúlyozva a keresztény értékrend és a nemzeti önazonosság szerepét.
A két világháború között aktív közéleti szerepet vállalt: közoktatási államtitkárként és országgyűlési képviselőként is dolgozott az oktatás fejlesztéséért. 1945-ben rövid ideig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A háború utáni politikai változások azonban háttérbe szorították.
Életműve ma is fontos része a magyar pedagógiai és filozófiai hagyománynak. Kornis Gyula neve a felelős, értékalapú nemzetnevelés eszményével forrt össze – olyan örökséggel, amely a jelen számára is irányt mutathat.
